Évek óta érdekelt már a kínai orvoslás, szóval elmentem Kínába, hogy tapasztalatot szerezzek e téren. A gyógynövények tudománya érdekelt eddig leginkább, de csak a kamillatea meg a cicafarkfű tea hatásaival voltam eddig tisztában.

A legjobban a lázcsillapítás érdekelt, már nagymamámtól megtanultam, hogy a hársfatea és az orvosi zsálya hatékony lehet erre a célra, de a fűzfakéreg hatékonyságáról például a kínai kultúra tanított meg. Az teljesen nyilvánvaló, hogy a hideg vizes borogatás és fürdő hogyan hat, de az akupunktúra hatásairól például egyáltalán nem tudtam semmit. Nagyon érdekes volt számomra, hogy európai szemmel milyenek ezek az alternatív orvosi eljárások. Legalább negyvenszer végignéztem az akupunktúrás kezelések menetét, és egy helyen egy alkalommal még azt is megengedték, hogy kipróbáljam.

Aztán beköszöntött Kínában az esős évszak, én meg egy napon, amikor mentem gyakorlatra az egyik vuhani gyógyközpontba, elfelejtettem a zsákomba elpakolni az esernyőt, és egy kiadós vihar áldozatává váltam. Az aztán nem volt semmi, csikorgott és hápogott az ég, ilyen égszakadást én még nem láttam a saját szememmel. Aztán a saját bőrömön kellett tapasztalnom a kínai orvoslást is.

A testhőmérsékletem elég erősen megemelkedett, már a dokik vették észre, hogy szédelgek a kórház folyosóján. Befektettek egy kicsi terembe, nem kaptam szobatársat sem (ebből éreztem először, hogy igazán kedvelnek), aztán elkezdték rajtam is a lázcsillapító módszereik alkalmazását. Még nevetgéltünk is együtt, hogy kapóra jött ez a vihar meg ez a betegség, így legalább a saját bőrömön tapasztalhatom a zseniális hatását a gyógynövénykeverékeiknek meg az akupunktúrának.

Mondanom sem kell, két nap után sem történt semmilyen változás. A lázcsillapítás nem igazán sikerült, negyven fokos lázzal vergődtem a saját izzadtságomban, és kicsit elkezdtem félni attól, hogy nemsoká sokkot kap a szervezetem, ha ez így marad. Aztán eszembe jutott, hogy a hátizsákomba még indulás előtt a biztonság kedvéért eltettem egy gyógyszeres csomagot magamnak. Úgy emlékeztem, a prevenciopatika.hu oldaláról rendelt lázcsillapító gyógyszerem is a tatyóban volt. Előhalásztam, és elnézést kérve Buddhától meg az összes alternatív istentől, hogy nem bízom a módszereikben, bevettem egy szem Algoflexet.

A lázam nagyjából fél óra alatt csillapodott, a testem állapota stabilizálódott, nem vert a hideg, és még a fejemet is kevésbé feszítette a nyomás. Úgy éreztem, újjászülettem. Két napig pihengettem a szobában, amikor pedig rendbe jöttem, úgy éreztem, ideje elindulni haza, szóval összeszedtem a cuccaimat a szállásomról, és egy hónappal előbb hazajöttem, mint ahogyan terveztem. Úgy gondoltam, amit tudni akartam, azt a tudást megkaptam, nincs több dolgom itt.

Összességében arra jutottam, hogy a Kínában ért élmények során egy spirituális kirándulás részese lehettem, nagyon sokat megtanultam az önfejlesztésről és a lélek mélységeiről: most már nem éreztem, hogy tériszonyom lenne tőle. A lázcsillapítás kapcsán ugyanakkor rájöttem, hogy a fizikális dimenziók még mindig más játéktérben vannak, hogy a mentális épségnek és a testi állapotnak van közös sávja, de az átfedés korántsem teljes. Azt gondolom, hogy az emberi tudás fejlesztette gyógyszerek, a modern gyógyászat termékei zseniális teljesítmények. Azt gondolom, hogy mindenképpen hatalom, és a testünk irányításának egyik eszköze. Az is egyfajta spirituális élmény volt számomra, megfigyelni, hogyan hódolnak be a testi funkcióim a gyógyszernek, hogyan engedelmeskedik, szelídül meg a láz egy körömnyi gyógyszernek köszönhetően, amelyet az ember fejlesztett ki – a tudomány olyan hatalmat adott az ember kezébe, amellyel kontrollálhatja a test hőjét, a szívdobogását, a légzését, egyszóval mindent, ami a fizikalitás dimenzióiban létezik.

Fenntartom a véleményemet, hogy az alternatív gyógyászatnak van helye és ideje, van létjogosultsága, de azt is fontosnak tartom hozzátenni a megállapításhoz, hogy a láz pusztán testi síkján való csillapításának a legjobb eszköze az Algoflex, és a többi olyan emberi zsenialitás által fejlesztett produktum, amelyet gyógyszernek nevezünk.